szabadság kiadásának szabályai – mikor és hogyan kell kiadni a szabadságot?

A szabadság kiadása alapvetően a munkáltató feladata és kötelezettsége. A munkáltató köteles gondoskodni arról, hogy a munkavállaló részére járó szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében kiadják. A munkavállalót ugyanakkor bizonyos esetekben megilleti a jog, hogy a szabadság egy részének kiadását maga határozza meg.

Ki dönt arról, mikor veheti ki a munkavállaló a szabadságot?

A szabadság időpontját főszabály szerint a munkáltató határozza meg, azonban a munkavállalót a döntés előtt meg kell hallgatnia.

A munkavállaló évente 7 munkanap szabadság kiadását kérheti az általa meghatározott időpontban. Ezt a munkáltató főszabály szerint köteles biztosítani, ha a munkavállaló a szabadság iránti igényét legalább 15 nappal korábban bejelenti.

A 7 munkanapos rendelkezési lehetőségre speciális szabályok vonatkoznak, így például év közben kezdődő vagy megszűnő munkaviszony esetén a jogosultságot arányosítani kell. A munkavállaló a rendelkezési körébe tartozó szabadságot legfeljebb két részletben kérheti ki.

Mennyi idővel korábban kell bejelenteni a szabadságot?

Ha a munkavállaló a saját rendelkezési körébe tartozó szabadságot szeretné igénybe venni, azt legalább 15 nappal korábban kell bejelentenie a munkáltatónak.

A munkáltatónak szintén legalább 15 nappal korábban közölnie kell a munkavállalóval, hogy mikor adja ki számára a szabadságot, valamint a kiadott szabadság mértékét.

Kötelező-e kiadni a szabadságot?

Igen. A szabadság kiadása nem csupán lehetőség, hanem a munkáltató törvényi kötelezettsége. A munkáltató főszabály szerint nem hivatkozhat arra, hogy a munkavállaló nem kérte időben a szabadságot, és ezért a szabadság az év végéig nem került kiadásra.

A szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében kell kiadni.

A törvény ugyanakkor meghatároz néhány kivételes esetet, amikor a szabadság a következő évben is kiadható.

Hány nap szabadságot kell egybefüggően kiadni?

A szabadság célja, hogy a munkavállaló ténylegesen pihenhessen és regenerálódhasson. Ennek megfelelően a munkáltatónak úgy kell kiadnia a szabadságot, hogy a munkavállaló évente legalább 14 egybefüggő naptári napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól.

A 14 napba nemcsak a szabadságként elszámolt munkanapok számítanak bele, hanem például a heti pihenőnapok, a munkaszüneti napok és bizonyos szabadnapok is.

A munkaszerződés vagy kollektív szerződés ettől a szabálytól eltérhet.

Mikor vihető át a szabadság a következő évre?

A szabadság következő évben történő kiadása csak meghatározott esetekben lehetséges.

Ha a szabadság igénybevétele még az esedékesség évében megkezdődik, az azt követő évben legfeljebb 5 munkanap adható ki ezzel egybefüggően.

Bizonyos esetekben – például október 1-jén vagy azt követően kezdődő munkaviszonynál, illetve törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén – a szabadság kiadása a következő év március 31-ig is történhet.

Az életkor alapján járó pótszabadság esetében a munkáltató és a munkavállaló külön megállapodhat arról is, hogy azt a következő év december 31-ig adják ki.

Ha pedig a szabadság kiadását a munkavállaló oldalán felmerült ok akadályozta, a szabadságot az akadály megszűnésétől számított 60 napon belül kell kiadni.

Elhalaszthatja vagy megszakíthatja a munkáltató a szabadságot?

Kivételesen igen. A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén – az apasági szabadság kivételével – a szabadság kiadását legfeljebb 60 nappal elhalaszthatja.

Bizonyos feltételek mellett a már megkezdett szabadság is megszakítható, azonban az apasági és a szülői szabadságra e lehetőség nem vonatkozik.

A munkáltatónak az ilyen intézkedést írásban indokolnia kell. Ha a szabadság kiadását elhalasztja, egyúttal közölnie kell a munkavállalóval az általa javasolt új időpontot is.

A szabadság megszakításával vagy időpontjának módosításával a munkavállalónál felmerült igazolt kárt és költséget a munkáltató köteles megtéríteni.

Hogyan kell elszámolni a szabadságot egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén?

Egyenlőtlen munkaidő-beosztás, például munkaidőkeret alkalmazása esetén a szabadság kiadásának és nyilvántartásának speciális szabályai vannak.

A munkáltató a törvényben meghatározott két módszer közül választhat. Ennek megfelelően a szabadságot vagy munkanapban, vagy a munkavállaló beosztásával azonos óraszámban kell elszámolni.

Ez különösen fontos lehet olyan munkakörökben, ahol a munkavállalók például 12 órás műszakokban dolgoznak.

Mi történik a ki nem vett szabadsággal a munkaviszony megszűnésekor?

A szabadságot főszabály szerint nem lehet pénzben megváltani a munkaviszony fennállása alatt.

Ha azonban a munkaviszony megszűnésekor a munkavállalónak van olyan időarányosan járó, de ki nem adott szabadsága, azt a munkáltatónak pénzben meg kell váltania.

Ez azt jelenti, hogy a munkaviszony megszűnésekor nem veszhet el a munkavállaló szabadsága: a ki nem adott szabadság után a munkavállalót megfelelő pénzbeli megváltás illeti meg.

Összefoglalva

A szabadság kiadása elsősorban a munkáltató kötelezettsége. A munkáltatónak a szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében kell kiadnia, és megfelelően figyelembe kell vennie a munkavállaló szabadságra vonatkozó igényeit is.

A munkavállaló évente 7 munkanap szabadság kiadásának időpontját maga határozhatja meg, megfelelő előzetes bejelentés mellett. A szabadság bizonyos, törvényben meghatározott esetekben átvihető a következő évre, a munkaviszony megszűnésekor pedig a ki nem adott, időarányos szabadságot pénzben kell megváltani.

A szabadság kiadásával, a ki nem vett szabadsággal vagy annak pénzbeli megváltásával kapcsolatban felmerülő munkajogi kérdésekben érdemes a konkrét körülmények alapján munkajogi szakértő segítségét kérni.